Mire emlékszel?

Mire felértünk a tornác lépcsőjén, a falkaház már gyönyörűen hétköznapi volt. A szúnyoghálós ajtó énekelt a zsanérján, vaj és fahéj illata ködlik a folyosón, és valaki egy apró zoknit hagyott a lépcsőn fehér zászlóként. Apa egy spatulával a kezében fogadott minket, a tekintete azt sugározta, *mindenki jól van*, majd elrontotta a komoly pillanatot azzal, hogy beletúrt a hajamba. – K