A családunk teljes.

Egy ideig nem hallatszott más, csak a kisbabáink lélegzése, a takarók lágy zizegése, és azoknak a férfiaknak a nyugodt szívverése, akik tűzön-vízen át vezettek engem, és most áhítattal figyelték, mit hoztunk a világra. Béke volt ez, ritka, törékeny, és oly édes, hogy legszívesebben örökre üvegbe zártam volna.

Aztán... **Bumm. Bumm. Bumm.**

– Bemehetünk már? – csendült fel Ellio