Nyugtalanság.

**Macey**

A ház csendes volt, amikor lefeküdtem. A ruhám még mindig az ablak melletti széken lógott, a fekete selyem tintaként omlott el a fán. A gyertyafüst illata a hajamba tapadt, és még azután is, hogy arcot mostam, halványan ott időzött a bőrömön. A vacsora Elliottal... tökéletes volt. Túl tökéletes. A nevetés, az emlékek, ahogy rám nézett az asztal túloldaláról. Olyan könnyűnek