SERAPHINA

Két óra telt el azóta, hogy a szobalányok elmentek. Ronan Béta szintén két órája állt a szobám előtt, arra várva, hogy kijöjjek.

Nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak, ahogy elnéztem Liliát, amint fel-alá járkál, rágja a körmét, és közben folyamatosan az ajtó felé pillantgat. A szobán kívülről érkező minden apró zajra összerezzent.

– Leülnél végre, Lilia? – szóltam rá.

– Hogy le