Ophelia szemszöge

Az autó dorombolva gurult ki a Vance-birtok garázsából. Mire visszamanővereztem az útra, már ott volt – Vivienne, pont a kerekeim előtt állt.

A szoknyája még mindig foltos volt, a hajára rátapadtak a legutóbbi találkozásunk maradványai. Mégis úgy tapadt hozzá az az önelégült, győztes aura, mint amikor egy farkas megjelöli a területét. Szinte láttam magam előtt azt a színjátékot,