Ophelia szemszöge

Nekitámaszkodtam Sterling mellkasának, ujjaim rákulcsolódtak kalandozó kezére, és a legeltúlzottabb duzzogó arcomat mutattam neki.

– De azt mondtad, ma nem lesznek itt kívülállók – mondtam, a hangom lágy volt és édes, olyan, amitől még a saját szőröm is felállt az undortól. – Így azt feltételeztem, biztosan a család egyik nőstényfarkasa ő.

Aztán rácsaptam a mellkasára – csak egy