Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Elég.

Ophelia úgy pattintotta el a szót, mintha az univerzumnak parancsolna, morgása mély volt és zengő, rezonált a benne ólálkodó fenevad visszafojtott dühétől. Maga a levegő is mintha összerezzent volna. – Azt hiszed, hogy ha nem te voltál az első – vagy a legrosszabb –, az eltörli a bűneidet? – A hangja elsötétült, sűrű volt a megvetéstől. – Úgy beszélsz, mintha a sors áramlatai kényszerített