Ophelia szemszöge

CSATT!

Mielőtt Nathaniel befejezhette volna az utolsó mocskos szót, ami a nyelvén formálódott, a tenyerem az arcán csattant – élesen, csengően, kielégítően.

A feje oldalra rándult.

Elmosolyodtam, kivillantva egy csipetnyi agyarat.

– Na – doromboltam –, most már megvan a képesítésem.

– Mi...? – Nathaniel megdöbbenve kapott az arcához.

– Az arcod megsértette a kezemet – mondtam kön