Tristan szemszöge

Abban a pillanatban, ahogy beléptem az Ashbourne-birtokra, a vér szaga úgy csapott meg, mint egy gyomros. Aztán valami más is – félelem. Nyers, fojtogató félelem.

Mielőtt még egy lépést tehettem volna, az ajtó kivágódott.

Penelope a mellkasomnak csapódott, úgy remegett, mint a nyárfalevél. Felnézett rám, a könnyek patakokban folytak az arcán. "Tristan, ments meg! Rowan megőrült –