Rowan szemszöge

Abban a pillanatban, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, egy hosszú, kimerült sóhajjal rogytam az ágyra.

Nagy Hold, mennyire hiányzott már egy igazi matrac érintése.

Ha nem rabolnak el születéskor, ha a sors csak egyszer is igazságos lett volna velem, az elmúlt huszonhárom évben minden egyes reggel egy ilyen ágyban ébredhettem volna. Nem betonon. Nem fán. Nem penészes takarókon