Rowan szemszöge

A hangjukban lévő méreg úgy tekeredett körém, mint egy fészekaljnyi kígyó.

– Mindig is egy utolsó mocsok volt. Most meg ide merészel pöffeszkedni, mintha közénk tartozna? – gúnyolódott egyikük, és úgy köpött a fényesre csiszolt padlóra, mintha már az általam belélegzett levegő is sértette volna őt.

– Rowan, valld be, hogy csak azért kúsztál ide, hogy a mi aranyifjúnk körül dörgölőz