Julian szemszöge

A súly addig nyomott, amíg a csontjaim sikoltozni nem kezdtek.

Sár, kő, letört ágak – a hegy el akart temetni minket, semmivé akart őrölni. A karjaim remegtek, meghajoltak a zúzó erő alatt. De még miközben forró vér csorgott a hátamon, nem voltam hajlandó elengedni.

Rowan alattam volt. Kicsi. Törékeny. Csak azért élt, mert a saját testemmel tartottam vissza a vihart.

Farkasom felü