Rowan szemszöge

Kifutottam az időből.

A testem olyan volt, mint egy eltört íj, amelynek húrja a végletekig feszült, és készen állt arra, hogy elpattanjon. Minden lélegzetvétel égette a mellkasomat, minden mozdulat késeket vonszolt végig az ereimen. Mégsem hagytam, hogy az életem csendben érjen véget, mint egy gyertya, amit a szél fojt el.

Camillára gondoltam – a vérszomjtól eltorzult arcára, a kez