Camilla remegő sóhajt fújt ki. Tekintete Baronra emelkedett, szemei sötétek voltak a ki nem hullt könnyektől. – Baron. A kötelékre, amely egykor összekötött minket... védelmezd őt. Kérlek.

Baron szíve zúgott a mellkasában, a gyász és a düh viharaként. – Úgy lesz. Szavamat adom. De most gyere velem. Add meg magad, Camilla, mielőtt túl késő lenne.

Camilla nevetése törékeny volt, keserűséggel átitatv