Genevieve szemszöge

Gondolom, megérzi a nyugtalanságomat, mert feláll, megkerüli az asztalt, megáll mellettem, talpra húz, majd szorosan magához ölel.

„Na, ne aggódj! Lehet, hogy csak biztosra akar menni és felkészülni, talán még nagyon sokáig nem történik semmi. Azt javaslom, menj fel a lakosztályunkba, és pihenj le egy kicsit a vacsora után, amíg én átmegyek beszélni az apámmal!” – mondja, miköz