Cassian Seraphinára pillantott, majd szeretetteljesen Lydiára nézett, és elmosolyodott. – Rád bízom.

Seraphina még sosem látta Cassiant ennyire gyengédnek. Mindig hidegnek, kíméletlennek, sőt, már-már könyörtelennek ismerte.

Úgy érezte, mintha egy láthatatlan kéz szorítaná össze a szívét; minden egyes szorítás fojtogató, lüktető fájdalmat hasított bele.

Lydia édesen elmosolyodott, és így felelt: –