Declan

– Rendben... de előbb együnk. – Felvettem a tányért, amit korábban a komódján hagytam, és odavittem neki. Levettem a cipőmet, leültem vele szemben az ágyra törökülésben, és letettem magunk közé a tányért.

– Egyél – mondtam. – Majd beszélünk.

– Nem vagyok éhes – mondta. De a gyomra megkorogta magát.

– Tudom, hogy te főzted ezt az ételt – mondtam. – Vegyél egy keveset. Kérlek.

Pír szökött az