Cassiant járni segíteni olyan volt, mintha egy nagyon nagy és nagyon makacs gyereket terelgetnék. A karját a vállam köré fonta, a léptei pedig bizonytalanok voltak. A szobájának ajtaja nyitva állt, és elég volt egyetlen pillantást vetnem befelé, hogy felsóhajtsak. Ruhák hevertek mindenfelé. A cipők az egyik sarokban. A dzsekije félig a széken, félig a padlón lógott. Erős késztetést éreztem, hogy m