Sharon

Anya egyáltalán nem bánta, hogy elmegyek a Nyúlpúpra.

A konyhaszigetnél ült, és úgy pakolta a szendvicseket egy kosárba, mintha valami osztálykirándulásra küldene. „Ugyan már, Cassian” – mondta, miközben almalekvárt kent a kenyérre –, „nagy lány már. Szüksége van arra, hogy kint legyen a világban.”

Apa a hűtőnek támaszkodott, karba tett kézzel, mereven. „Aggódom a biztonságáért” – sziszegte