Kael szemszöge

Már a meccs igazi kezdete előtt is csak Sharont láttam, mert a tekintetem mindig megtalálta, bármire is próbáltam koncentrálni. Ott ült, ahová ültettem, az én mezemet viselte, és olyan vidámnak tűnt, mint az én… napom.

A pillantása folyton a karomon lévő nyomokra és az arcomon lévő halvány zúzódásra tévedt, azokra a sérülésekre, amiket Franktől szereztem. Istennő, olyan aranyos volt