Seraphina

Hajnali háromkor a kórház folyosója végre elcsendesedett. A nagyapám ágya mellett ültem, és figyeltem a mellkasa egyenletes emelkedését és süllyedését. A gépek ritmikusan pittyegtek, megerősítve, hogy a műtét után stabil az állapota. Az arcom lüktetett ott, ahol Julian – nem voltam hajlandó „apámnak” nevezni – megütött.

Jasper az ajtófélfának dőlt. – Vance kisasszony, hazaviszem. Pihenni