Seraphina

Declan gyengéden a karjaiba emelt, és kivitt a laborból. Az egész testem elnehezült a kimerültségtől, az izmaim tiltakoztak a mikroszkópok és kémcsövek fölött görnyedve töltött órák után. Ellene kellett volna szegülnöm a főnökösködésének – ragaszkodnom ahhoz, hogy a saját lábamon is tudok járni –, de a bőréhez tapadó, megnyugtató illat miatt végül is inkább hozzásimultam a mellkasához.

"