„Elég nagy egy embernek. Soha nem érzed magad magányosnak ebben a nagy lakásban?” Elmosolyodom, és megrázom a fejem.

„Nem igazán. Őszintén szólva alig töltök itt időt. Korán elmegyek itthonról, és elég későn érek haza a munkából, úgyhogy mostanában szinte csak arra használom, hogy legyen hol aludnom” – magyarázom, miközben a fehér márványpultra teszem az aktatáskám, kinyitom, és előveszem belőle a