– Seraphina? – A ház bejárati ajtaját bámulom, amelyben felnőttem, a szívem a torkomban dobog. – Seraphina. – Pislogok egyet, és oldalra nézek Declanre, aki mellettem állva, összevont szemöldökkel figyel engem. – Minden rendben lesz – nyugtat meg, én pedig veszek egy mély lélegzetet, hogy lecsillapítsam az idegeimet. Úgy fordít, hogy szembe álljak vele, és támogatóan végigsimít a karomon. – Rögtön