Vállat vonok, és felmutatom a hüvelyk- és mutatóujjamat. – Talán egy picit.

Felnevet. – Akkor igen, hiányzol. – Elmosolyodom, ő pedig kinyújtja a kezét, és gyengéden oldalba bök. Amikor nem ütöm el a kezét, ahogy ahhoz hozzászokott, a keze visszahullik az oldala mellé, és enyhén összeráncolja a homlokát. Egy pillanattal később felsóhajt, és beletúr a hajába. – Teljesen kiégtem, te pedig mindig oly