Felnyögve nyújtózom egyet a gigantikus, szuper franciaágyban. Kinyitom a szemem, kirebegtetve a kora reggeli napfényt. A madarak dallamosan csiripelnek, miközben belesimulok a puha libatoll párnákba, és elégedetten felsóhajtok. Aztán, akár egy cunami, egyszerre rám zúdul minden, ami az előző éjszaka történt köztünk, és rájövök, hogy meztelen vagyok az ágyban… ismét egyedül; Declannek nyoma sincs.