– Julian?

Felemelem a tekintetem a kávéscsészéről, amit az elmúlt húsz percben bámultam. Genevieve-re nézek, aki az arcom előtt integet. – Hm?

– Az elmúlt húsz percben végig beszéltem, te meg meg sem hallottál. – Fújtatva dől hátra a székében, karját a mellkasa előtt keresztbe fonva, láthatóan bosszankodva rajtam.

Megrázom a fejem: – Sajnálom, szívem, csak sok minden jár a fejemben. – Sóhajtok, és