Ott állt. Teljes százkilencvenhárom centijével, és pont olyan roncsnak tűnt, mint amilyennek én éreztem magam. A tekintetünk találkozik, rám néz, megvonja a vállát, majd belép, a karjaiba húz, és az arcát a nyakamba fúrja. "Nem kapok levegőt. Úgy érzem, minden rám zárul." – Sír. "Maradhatok nálad ma éjszaka?" – Odanézek Beatrice-re, aki a mellkasára teszi a kezét, és a szeme könnybe lábad.

"Persze