Kérlek, kérlek, hadd legyen megint csak a képzeletem játéka, és ne ő álljon ott, amikor megfordulok. Beszívok egy jó nagy adag levegőt, és lassan hátrafordítom a fejem, hogy odanézzek, és meglássam, ahogy ott áll. A fenébe. El is felejtettem, milyen gyönyörű. A tekintetünk hónapok után találkozik, én őt bámulom, ő pedig visszabámul rám. A terem elcsendesedik. Mindenki szeme a hírhedt Julian Declan