Lassan megnyalom a szám szélét, és tekintetemet az övébe fúrom, miközben végighúzom az ujjamat az arca oldalán. – A legtöbbeknek ez talán csak egy jóképű arc, de nekem ez az ülésem, és jobb, ha elhiszed, hogy addig foglak megülni, amíg újra meg újra a nevedet nem sikoltozom – mondom neki, mire ő torkából jövő nyögést hallat, és nagyot nyel.

– Csak tessék, pattanj fel... – suttogja, orrát az enyémh