– Mehetünk? – kérdezi Declan, és egy sármos mosoly kíséretében nyújtja felém a karját. Belekarolok, és kivezet a lakásból, le a ránk váró fekete limuzinhoz. A sofőr kinyitja az ajtót, és Declan besegít engem, mielőtt megkerülné az autót, és a másik oldalon beszállna.

Egy pohár pezsgőt nyújt át nekem, amit el is veszek. Ujjaink egymáshoz érnek, és érzem, hogy odabent teljesen elolvadok. – Köszönöm.