Megrázom a fejem, ahogy beülök mellé, és a karjaimba húzom. – Nem, a kórházban túl sokat kellene várni. Hívok egy orvost a házhoz, hogy vizsgálja meg – mondom neki, miközben beül a vezetőülésbe, és kigurul a parkolóból. Ajkamat a homlokához nyomom, a láza mintha egyre rosszabb lenne, és teljesen nyirkos a bőre. Seraphina ismét felköhög és felnyög, arcát a mellkasomba temetve.

– Declan… – nyöszörgi