Megköszörülöm a torkom, és elhúzódom Seraphinától, miközben bárgyún mosolygok. „Van egyáltalán fogalmatok róla, mennyi az idő?” – szid meg minket az apám, mi pedig összeszorítjuk az ajkunkat, hogy elfojtsuk a nevetést. Úgy éreztem magam, mint egy tinédzser, akit a szülei rajtakaptak, amint épp egy lányt csempészik be a házba.

„Karácsony napja van, és látni akarom a kislányomat” – mondom a szüleimn