De ahelyett, hogy ütött volna, Julian vett egy mély levegőt, és azt mondta: – Beszélnünk kell.

Egy leheletnyit ellazultam, és lezöttyentem egy padra a váróteremben. Nem mentem sehová, amíg Louisa néni ki nem jön a műtőből. Ha Julian beszélni akart, nyugodtan rázendíthetett. Teljesen fel voltam készülve rá, hogy minden egyes szótagját figyelmen kívül hagyjam.

Leült mellém, és lehalkította a hangját