Alistair figyelte, ahogy a lány berohan a házba, a végtagjai mindenfelé jártak, az arca kipirult.

Rövid, mély nevetés hagyta el a száját.

Aztán Gino felé fordult, aki még mindig az autó ajtaja mellett ácsorgott. „Legközelebb ne vezessen ilyen átkozottul gyorsan.”

A sofőr bólintott. „Igenis, főnök.”

Nem vitatkozott a nyilvánvalóval – hogy általában Alistair szokott rákiabálni, hogy lépjen a gázra.