Oldalra hajtottam a fejem, és önelégülten vigyorogtam rá. – Na, hogy bánt veled az élet külföldön? Mivel újra a városban vagy, gondolom, a családod úgy döntött, mégsem tagad meg?

Isobel vigyora megingott, egy szívdobbanásnyi időre ráfagyott az arcára, mielőtt összeszedte magát. – Remekül. Nem mintha közöd lenne hozzá. Tájékoztatásul: a családom úgy bánik velem, mint a királynővel, aki vagyok.

– Ó,