Julian olyan erővel rázta a fejét, hogy majdnem lefordult a bárszékről.

Véreres szemei a kezemre meredtek, miközben ismét felém nyúlt.

– Fejezd be! – csattantam fel, és visszarántottam. – Ne érj hozzám!

Olyan rohadtul szánalmasan festett.

Kinyitotta a száját – talán bocsánatot akart kérni –, de csak ennyit bírt elmormolni: – Meg kell hallgaaa...

Meglöktem. Nem erősen.

Mégis úgy dőlt el, mint egy z