– Nagyon vicces – motyogtam. – Csak aludj már.

Lekattintotta a lámpát.

Csend.

A köztünk lévő résen három felnőtt ember is elfért volna.

Mindkettőnknek megvolt a saját takarója.

Még csak egy ránc sem keresztezte a láthatatlan határvonalat.

Kinyitottam az egyik szemem.

A sötétben nehéz volt látni, de egy perc után a szemem hozzászokott.

Hanyatt feküdt, a kezét a párnája alá dugta, a légzése lassú és