Rámeredtem. "Mit kérsz cserébe?"

Julian mosolygott, azzal a csibészes mosollyal, amit régen annyira szerettem. "Először is, egyél meg velem egy rendes ebédet. Aztán… nos, később szükségem lesz egy szívességre tőled. Utána elmondom. Ne aggódj, nem fogom azt kérni, hogy jöjjünk újra össze." Felvette az étlapot, és rendelni kezdett.

Amikor kihozták az ételt, az asztal tele volt a kedvenceimmel. Ez az