„Apa, azt hittem, ez egy családi vacsora. Mit keres itt Mr. Kensington?” – kérdezi, a hangja éles, szinte harapós.

„Sloane! Mutass egy kis tiszteletet a keresztapád iránt.” Az anyja besétál a nappaliba, a hangja szigorú, de nyugodt.

„Anya, nem vagyok udvariatlan. Csak meglepődtem. Azért jöttem, hogy a szüleimmel vacsorázzak, nem pedig valami… kívülállóval.”

Érzem a belőle hullámokban áradó dühöt.