153(1)

SLOANE

A telefonomat pörgetem a kezemben, némán bámulva a mennyezetet. A lakásban uralkodó csend nyomasztóan hat, nehéz takaróként fonódik körém. Visszahanyatlom a kanapéra, és egy hosszú, frusztrált sóhaj hagyja el a számat.

Kibaszottul unatkozom. Ennek az unalomnak a legrosszabb része az a tátongó űr, ami a mellkasomban van.

Hiányzik Hayes. Istenem, annyira hiányzik, hogy az már szánalmas