188(1)

HAYES

Lehunyom a szemem, és felkészülök a becsapódásra, a fájdalomra, a végre. Nagyot esem hátrafelé, a testem a durva betonnak ütközik.

A fájdalom nem robban be a várt módon, és még mindig lélegzem. Feltépem a szemem, értetlenség önt el. De aztán meglátom Sloane-t, ahogy rám zuhan.

Vér.

Annyi vér.

Ott tócsásodik alatta, átáztatja a ruháját, beszennyezi a bőrét, melegen és ragacsosan tapad