Elira telefonja megcsörrent, miközben még mindig Zarek mellett feküdt, mélyen a gondolataiba merülve. Zarek az ujjperceivel lustán simogatta a derekát.

A lány összerezzent a hirtelen zajra.

Átnyúlt érte, rápillantott a hívóazonosítóra, és azonnal felült.

– Ki az? – kérdezte Zarek, észrevéve a riadt tekintetét.

– Kaelar... mármint az apád – válaszolta, mielőtt fogadta volna a hívást.

– Jó reggelt,