Seraphina szemszöge

Ólomlábakon vonszoltam magam keresztül a kampuszon.

A gólyahét hektikus volt, én pedig már teljesen kimerültem.

Mindenhol emberek voltak, nevettek és ölelkeztek, mintha már évek óta ismernék egymást.

Sosem jöttem ki jól az emberekkel, szóval a vegyülés és a barátkozás mindig is nehezen ment.

Késő délután volt, és hulla fáradt voltam, de legalább sikerült felvennem minden órámat