Seraphina szemszöge

Még a blúzomat igazgattam, amikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó. Megfordultam, és a szívem hevesen verni kezdett.

– Selena! – visítottam, és átszaladtam a szobán.

Ledobta a táskáit, és ő is felsikoltott. – Seraphina!

Egymás karjaiba vetettük magunkat, és olyan hangosan nevettünk, hogy beleremegtek a falak. Olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt.

– Annyira hiányoztál