Declan szemszöge

A kezeim még mindig remegtek, amikor elhagytam a kórházat.

Bevágtam az ajtót, és gondolkodás nélkül vezettem. A fejem egyszerre volt tele az összes rossz dologgal.

Seraphinára és a családjára gondoltam. Láttam, milyenek voltak a kórházban, és életemben először éreztem magam kívülállónak. Mindannyian együtt törékenynek és fáradtnak tűntek, de ott voltak egymásnak.

Elképzeltem, hogy