Seraphina szemszöge

Dühös voltam, olyan dühös, hogy még gondolkodni sem tudtam tisztán, de egyben aggódtam is.

Declan és én végre boldogok voltunk.

Olyan életteli és mosolygós volt. Folyton ugratott, szorosan magához ölelt, és butaságokat beszélt, csak hogy megnevettessen.

Egy ideig azt hittem, a sötétség eltűnt a szeméből.

Azt hittem, talán a múlt is eltűnt, amiről nem volt hajlandó beszélni.

De