Declan szemszöge

Addig hívtam Seraphinát, amíg meg nem fájdult a hüvelykujjam és ki nem száradt a szám.

A telefonja minden alkalommal egyenesen a hangpostára kapcsolt. – Istenem, gyerünk már! – mondtam, és a kormányra csaptam.

Az utcai lámpák fénye elmosódott, ahogy egyre gyorsabban vezettem. A gyomrom ökölbe rándult. A fejemben minden ugyanazt ordította: valami baj van.

Megforgattam a telefont a