Astor szemszöge

Remegtek a kezeim, folyton Declan arca lebegett a szemem előtt, hogy mindig milyen csendes volt, milyen udvarias, milyen távolságtartó.

Régebben azt hittem, csak félénk.

Most már tudtam, hogy ez fájdalom volt, a szegény fiú évek óta hordozta apja halálának és a mi hibáinknak a súlyát.

Szorosabban markoltam a kormányt.

– A fenébe is, Cross – motyogtam. – Ezt te tetted.

Amikor Cross