Ethan szemszöge

A vékony priccs szélén ültem, a hátam a nedves betonfalnak támasztva.

Három év óta először nem néztem a hátam mögé. Nem volt értelme menekülni. A szirénák elhallgattak, a bilincs szoros volt, és a birodalom, amit apám épített, odalett.

A kezeimre meredtem, és felsóhajtottam.

Mellettem az apám ült. Kisebbnek tűnt a narancssárga overallban, de a szemei még mindig élesek voltak, akár